A puha kő feldolgozása egy sor, egymással összefüggő, precíz műveletből áll, amelyek célja, hogy a nyers nyers tömböket fokozatosan sima, kész termékekké alakítsák.
Vágás: Ez a feldolgozási munkafolyamat kezdeti és alapvető lépése. A feldolgozó létesítményen belül nagyméretű keretfűrészeket vagy körfűrészeket alkalmaznak a masszív nyers tömbök kívánt vastagságú lemezekre vagy meghatározott alakú nyersdarabokra vágására. A fűrészlap típusát és a vágási sebességet gondosan be kell állítani a megmunkálandó lágy kő fajtájának megfelelően. Például puhább, törékenyebb anyagok,-például talkum-vágásánál a működési paraméterek jelentősen eltérnek a viszonylag sűrű mészkő vágásához használt paraméterektől. A vágási folyamat során a vizet jellemzően egyidejűleg alkalmazzák a hűtés megkönnyítése és a porképződés megakadályozása érdekében.
Köszörülés és polírozás: A kőlapok felülete a vágási szakaszt követően érdes, és csiszolást igényel a lapos, sima felület eléréséhez. A csiszolás általában több lépésben történik, a durva szemcséktől a finom szemcsékig terjedő csiszolóanyag-sorozat felhasználásával. A kezdeti durva köszörülési fázis célja a fűrésznyomok és a nagyobb felületi egyenetlenségek megszüntetése; az ezt követő finom csiszolás fokozatosan finomítja a felületi textúrát; az utolsó szakaszban a -polírozás- finom csiszolóanyagokat és polírozószereket használnak, hogy a kőfelületet a kívánt fényességgel ruházzák fel. Azoknál a termékeknél, amelyeknél a természetes textúrát részesítik előnyben, a folyamat matt vagy lágy{5}}fényes felülettel zárulhat.
Faragás és formázás: Ez a puha kőfeldolgozás rendkívül művészi és technikailag igényes fázisa. A puha kő faraghatóságát kihasználva a kézművesek bemutathatják mesterségbeli tudásukat, és bonyolult domborműveket, háromdimenziós szobrokat vagy különféle egyedi -formájú alkatrészeket készíthetnek. Hagyományosan a kézművesek kéziszerszámokra, például kalapácsokra, vésőkre és reszelőkre támaszkodtak. Manapság azonban a számítógéppel{6}}vezérelt faragógépeket is széles körben alkalmazzák; ezek a gépek képesek precízen lemásolni az összetett mintákat, jelentősen javítva a formálási műveletek hatékonyságát és következetességét, -és így különösen jól-alkalmasak tömeggyártásra. A kézi faragás és a mechanikai megmunkálás párhuzamosan működik, hogy kielégítse a piaci igényeket a legkülönbözőbb stílusok és pontossági szintek iránt.
Felületkezelés: A szokásos polírozás mellett a puha kőfelületek különféle speciális kezeléseken eshetnek át, hogy egyedi vizuális hatásokat érjenek el és javítsák a funkcionális tulajdonságokat. Például a licsi-arcfeldolgozás során eszközöket használnak a kő felületének megütésére, és sűrű mintázatot hoznak létre kiemelkedő és süllyesztett pontokból, ami javítja a kő-csúszásgátló tulajdonságait; a homokfúvás nagy sebességű-homokfolyamot használ a felülethez, ami matt textúrát eredményez; és az antik kivitel kémiai vagy fizikai módszerekkel hatja át a követ egy rusztikus varázslattal, amely az idő múlását idézi.
Védő kezelés: Mivel a puhább kövek általában nagyobb porozitásúak, így érzékenyebbek a nedvesség és a foltok felszívására, a védőkezelés kiemelten fontos. A feldolgozás utolsó szakaszában a kő felületét jellemzően behatoló védőanyaggal kezelik. Ezek a szerek hatékonyan behatolnak a kő belső mikropórusaiba, és védőréteget képeznek, ezáltal fokozzák a foltokkal, az időjárással és a fagyás{2}}olvadási ciklusokkal szembeni ellenállását, és végső soron meghosszabbítják az élettartamát. A kezelési folyamat során biztosítani kell, hogy a védőanyagot egyenletesen alkalmazzák, és elegendő időt hagyjanak a kikeményedéshez.