A puha kő mintáit vizsgálva megállapítható, hogy elsősorban laza ásványszemcsékből áll. A gyakori összetevők közé tartozik a kvarc, a földpát és kis mennyiségű agyagásvány; ezek a szemek mind méretükben, mind alakjukban jelentősen eltérnek egymástól. Ezen ásványi szemcsék eloszlása határozottan befolyásolja a puha kő tulajdonságait; például azok a területek, ahol a szemek szorosan össze vannak csomagolva, tapintásra szilárdak, míg a lazán csomagolt szemek hajlamosak az összeomlásra.
A puha kőben lévő szemcsék nem léteznek elszigetelten; hanem cementáló szerek kötik össze. Ezek a cementáló anyagok lehetnek meszes, kovás vagy argilla jellegűek, és a cementálás konkrét típusa határozza meg a kő viszonylagos tartósságát. Például a meszes cementtel megkötött területek víz hatására hajlamosak az oldódásra, míg a kovasav cementtel megkötött részek általában robusztusabbak és ellenállóbbak a töredezéssel szemben.
Ezenkívül a puha kő esetenként nyomelemeket is tartalmaz, például kis mennyiségű szerves anyagot vagy nyomelemeket. Bár ezek az összetevők a teljes szerkezetnek csak egy kis részét teszik ki, befolyásolják a kőzet mállási sebességét és kémiai reakcióképességét. A szerves anyagokban gazdag területek víznek vagy savas környezetnek kitéve hajlamosak a bomlásra. Végső soron a lágy kő jellemzői az ásványi szemcsék és a cementáló szerek kombinált kölcsönhatásából derülnek ki -ez a dinamika megmagyarázza, hogy az azonos típusú puha kő mintái miért mutathatnak eltérő tulajdonságokat az adott helyüktől függően.