A lágy kő szilárdsága jelentősen eltér az alkotó anyagoktól, a gyártási folyamatoktól és a tervezett felhasználástól függően. Nyomószilárdsága jellemzően 0,5 MPa és 5 MPa között van (azaz 500 kPa és 5000 kPa között), míg hajlítószilárdsága -az adott összetételtől függően- az 1 MPa és 3 MPa közötti értéket is elérheti.
Műszaki alapelvek és szilárdságképzési mechanizmusok
A lágy kő fő alkotóelemei szervetlen ásványokból, -például kaolinból és kvarchomokból- állnak, amelyeket magas hőmérsékletű szinterezéssel vagy kémiai módosítási technikákkal dolgoznak fel, és porózus szerkezetet alakítanak ki. Nyomószilárdsága elsősorban az ásványi részecskék között ható mechanikai reteszelő erőkből és kémiai kötőerőkből adódik. A nanoméretű adalékokat tartalmazó lágy kő megnövelt szilárdságot érhet el a rács -erősítő hatása révén, míg a hagyományos eljárásokkal előállított termékek a részecskeméret-eloszlás optimalizálására támaszkodnak a szerkezeti stabilitás biztosítása érdekében. A hajlítószilárdság szorosan összefügg az anyag vastagságával; minden 1 mm vastagságnövekedés esetén a hajlítószilárdság 20-30%-kal nőhet.
Épületek külső burkolata: Ahhoz, hogy ellenálljanak a külső erőknek, például a szélnyomásnak és a hőmérséklet-ingadozásoknak, ezeknek az anyagoknak általában 2 MPa (2000 kPa) vagy annál nagyobb nyomószilárdságot és 1,5 MPa vagy annál nagyobb hajlítószilárdságot igényelnek. Az ilyen rugalmas kőtermékek gyakran alkalmaznak szálerősítési technológiát-, különösen üveg- vagy polipropilénszálakat-, hogy fokozzák a szívósságukat.
Belső padlóburkolatok: Mivel ezeknek a felületeknek el kell viselniük az emberi gyalogos forgalom terhelését, 3 MPa (3000 kPa) vagy annál nagyobb nyomószilárdság szükséges; emellett meg kell felelniük az A2 osztályú tűzállósági-szabványoknak. Egyes csúcskategóriás{5}}termékek felületi karbonizációs kezelésen esnek át, hogy keménységüket 5-ös Mohs-szintre növeljék, miközben megőrzik a benne rejlő rugalmasságukat.
Táj- és kerttervezés: Noha ezeknek az alkalmazásoknak a szilárdsági követelményei viszonylag alacsonyabbak, az anyagoknak robusztus fagyállósággal{0}} kell ellenállniuk a kiolvadási ciklusoknak. Az északi régiókban történő felhasználásra szánt hajlékony kőtermékeknek át kell menniük a -30 foktól +80 fokig terjedő hőmérséklet-változási teszteken, biztosítva, hogy a szilárdságveszteség 100 teljes ciklus után 15%-nál kisebb vagy azzal egyenlő maradjon.