A lágy kőzet a kőzetek egy olyan kategóriájára utal, amelyet viszonylag laza textúra és alacsony keménység jellemez, így általában könnyen megkarcolhatók vagy törhetők. A kemény kőzetekhez képest a lágy kőzetek viszonylag porózus szerkezettel rendelkeznek, amelyben a belső ásványszemcsék nincsenek szorosan kötve; ez a szerkezeti jellemző érzékenysé teszi őket az időjárásra és az erózióra természetes környezetben. A lágy kőzetek széles körben elterjedtek a folyók és tavak körüli területeken, valamint az üledékes síkságokon, és kulcsfontosságú tárgyai a geológiai evolúció és a talajképződés tanulmányozásának.
A puha kőzetek megjelenését tekintve jellemzően sima vagy enyhén szemcsés felületek vannak. Változatos színválasztékot mutatnak, általában a szürke, sárgás-barna árnyalataiban vagy halvány vöröses foltokkal. Könnyű textúrájú, és ütésükkor tompa, lágy hangot adnak ki, -ez a jellemző, amely közvetlenül kapcsolódik a lazán tömött szemcsék belső szerkezetéhez és a jelenlévő cementáló anyag speciális típusához. Alacsony keménységük miatt a lágy kőzetek értékesek az építőiparban és a szobrászatban; azonban hajlamosak megsérülni, ha teherviselési feszültségnek vagy-hosszú távú tartósságot igénylő körülményeknek vannak kitéve.
A lágy kőzetek belső jellemzői ugyanolyan jellegzetesek. Magösszetételük ásványi szemcsékből áll, amelyeket cementálószerek kötnek össze; az ásványszemcsék túlnyomórészt kvarcból és földpátból állnak, gyakran nyomokban agyagásványokkal, míg a cementáló szerek lehetnek meszes vagy agyagos természetűek. Pontosan ez a szerkezeti konfiguráció határozza meg a kőzet áteresztőképességét, időjárásállóságát és könnyű megmunkálhatóságát. Ezenkívül a lágy kőzetek nyomokban tartalmazhatnak szerves anyagot vagy különféle elemi összetevőket. Bár kis mennyiségben vannak jelen, ezek az összetevők mérhető hatást gyakorolhatnak a kőzet kémiai reakcióképességére és az időjárási hatások sebességére, ezáltal biztosítva, hogy minden egyes puha kőzetpéldány egyedi tulajdonságokkal rendelkezzen.