A puha kövek a kőzetek egy kategóriáját alkotják, amelyet viszonylag lágy szerkezetük és könnyű feldolgozhatóságuk jellemez; széles körben elterjedtek a természeti világban. A kemény kövekhez, például a gránithoz és a bazalthoz képest a puha kövek lazább szerkezetűek, nagyobb porozitásúak és alacsonyabb keménységűek, így jelentősen könnyebben faraghatók és vághatók. A lágy kövek gyakori példái a mészkő, homokkő, agyagpala és talkum, amelyek mindegyike egyedi vizuális jellemzőkkel tűnik ki: a mészkő jellemzően világos vagy szürkés{2}}fehér árnyalatokban jelenik meg; a homokkő finom, szemcsés szerkezetű; az agyagpala külön réteges szerkezetet mutat; míg a talkum sima és puha tapintású. Lágy szerkezetüknek köszönhetően ezek a kőzetek a mállási folyamat során is érzékenyebbek a töredezettségre és bomlásra, amely tényező mind a geológiai kutatásokat, mind a talajképződést befolyásolja.
A gyakorlati alkalmazásokban a puha köveket széles körben használják megmunkálhatóságuk és esztétikai megjelenésük miatt. Az építészet és a szobrászat területén a mészkövet és a homokkövet gyakran alkalmazzák szobrok, sírkövek vagy történelmi épületek díszítőelemeinek készítésére; Hasonlóképpen, a tájtervezésben a puha köveket gyakran használják burkolatként vagy díszítőelemként a kertekben. Ezzel párhuzamosan különböző ipari ágazatok nyers lágy kőanyagokat-, például porított talkumot és mészkövet- használnak vegyi termékek, cement és kerámia gyártása során. Bár előfordulhat, hogy a puha kövek nem bírják keményebb társaik tartósságát, egyedi textúrájuk és könnyű feldolgozhatóságuk biztosítja, hogy továbbra is létfontosságú szerepet töltsenek be mind a mindennapi életben, mind az ipari termelésben.